2011. július 31., vasárnap

Maratonok, kedvtelésből

Bocsánat, kicsit elbambultam. Majdnem egy évre. Ez nem azt jelenti, hogy nem futottam, csupán azt, hogy a kezdeti fellángolás után olyan nagyon nem fejlődtem, azaz ugyanúgy megyek heti egyszer-kétszer 5-10 km-t, és továbbra is nagyon szeretek futni, de sajnos néha úgy tűnik, fényévekre vagyok egy félmaratontól.


Ami vicces volt, és rávett, hogy újra írjak, az, hogy múlt héten egy gyerekkori barátomnál jártam, és a fürdőszobában konstatáltam, hogy a kád felett tömegével lógnak a félmaraton érmek, majd bedöcögött a papája is, akit imádok, és mi volt rajta? Egy maratoni póló. Megkérdeztem, hogy ezt ő futotta-e le, de csak röhögött, hogy nem, a legnagyobb fia, de mivel mindhárom srác futott már egy csomó félmaratont és maratont, "ezeket használjuk mosogatórongynak is".
Mesélek a fiúkról pár szót: a legfiatalabb két maratont futott eddig talán 18 és 20 éves korában, nagyjából nulla felkészüléssel, ha csak azt nem vesszük felkészülésnek, hogy bár sosem futott rendszeresen, egyre hosszabb versenyeken indult, és a végén, hogy-hogy nem, befigyelt egy-két maraton is. A középső jó pár maratont és félmaratont futott már, és az meg nem is tudom, minek számít, hogy hétvégénként "lekocog" a szüleihez, ami  kb. 30 km-t jelent. A legnagyobb szintén egy csomó sikeres maratonin van túl, most babakocsis műfajban tolja, félmaratont már futott a kislányával. Ja, és a papájuk: róla annyit kell tudni, hogy tavaly, amikor Tatán nyaraltunk, és naponta körbefutottam a tavat (kb. 7 km), egyszer véletlenül szembetekert biciklivel, és megkérdezte, no, hát mégis mennyit futok, és amikor álszerény büszkeséggel közöltem, hogy megpróbálom naponta körbefutni a tavat, közölte, hogy ő ennyi idősen 20 km-t futott naponta, és terepen ám. És bár imádom, mert az egyik legokosabb pasi, akit ismerek, totál lehervadtam ettől a mondattól, és rövidesen elkezdtem ballagni, pedig még bőven hiányzott másfél km.
Ilyenkor azért néha szoktam szólni, hogy én mégiscsak lány vagyok, és nekem kicsit többet kell tepernem, ha túl akarom lépni a szokásos 5-10 km-es távjaimat. De azért irigykedem egy picit ezekre a srácokra, mert elképesztő érzés lehet, hogy valaki csak úgy, kedvtelésből letol 30-40 km-t.