A következő címkéjű bejegyzések mutatása: fétisállat. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: fétisállat. Összes bejegyzés megjelenítése

2010. június 29., kedd

Szolg. közl.

Csak két apróság: mindenki kenje be magát magas faktorszámú naptejjel, ha futni indul. Már kora reggel is 22 fok van, és teljes erővel tűz a nap, érdemes észnél lenni. És kérlek, ne szórakozzatok ilyen-olyan napolajakkal, vegyetek egy minimum 20-30 faktoros, gyógyszertári, profi naptejet. (Nekem Clinians van, de legalább 3-4 hasonló minőségű termék közül tudtok választani minden gyógyszertárban.) 
A másik: jelentem, a Hajrálányok fétisállata - a vörös cica a Szigeten - kezdi érezni, hogy bizonyos előjogai vannak: ahogy meglátott, rögtön hanyattdobta magát, hogy vakarjam a fülét. Karmikus kapcsolat, naná!

2010. június 24., csütörtök

Beköszön

Sziasztok, azokat várom ide, akik nőneműek, és szeretnek futni.
Ugyanis van egy csomó olyan kérdés, amire nem nagyon találunk választ a jelenleg fellelhető, futással foglalkozó oldalakon és netes edzéstervekben, – a fiúk máshogy írnak, ez van – ezért érdemes megosztanunk egymással a tapasztalatainkat. Tehát itt jóval kevesebb kütyü lesz, és nem a versenyszellem dúl majd, hanem a hedonizmus.

Ez a blog nem azzal fog kezdődni, hogy vajon hol találtam az első futócipőmet, hanem azzal, hogy bemutatok egy macskát, akit szerintem sokan ismertek. Ez a dagi, vörös macsek az oka, hogy nekiálltam ennek a blognak. Általában nem hozok ilyen típusú, dadaista döntéseket, de ezt az oldalt most a játszóblogomnak tekintem, így akár indulhat egy macskával is.   

Mindannyian tudjuk, hogy mostanában le van zárva a Sziget fele, ezért az ember vagy a betonon jön visszafelé, vagy kétszer futja végig ugyanazt a szakaszt a futópályán, ami dögunalmas. Nos, én mégis ezt választottam, de mivel nem túl jó a monotóniatűrésem, utána kárpótlásul kicsit elbóklásztam a Margitszigeti tó felé nézelődni. Leültem egy padra, odaszóltam az ott lebzselő, flegma, dagi, vörös szőrű cicának, hogy szia, macsek, mire ő fogta magát, az ölembe telepedett, és nem moccant. Hát, így üldögéltünk nagy egyetértésben, egészen addig, míg el nem határoztam, hogy akkor most mégis inkább hazajövök, és elindítom ezt a blogot. Szóval ő lesz ezentúl a blogom fétisállata, látogassátok meg, ha arra jártok!