Sziasztok, azokat várom ide, akik nőneműek, és szeretnek futni.
Ugyanis van egy csomó olyan kérdés, amire nem nagyon találunk választ a jelenleg fellelhető, futással foglalkozó oldalakon és netes edzéstervekben, – a fiúk máshogy írnak, ez van – ezért érdemes megosztanunk egymással a tapasztalatainkat. Tehát itt jóval kevesebb kütyü lesz, és nem a versenyszellem dúl majd, hanem a hedonizmus.
Ez a blog nem azzal fog kezdődni, hogy vajon hol találtam az első futócipőmet, hanem azzal, hogy bemutatok egy macskát, akit szerintem sokan ismertek. Ez a dagi, vörös macsek az oka, hogy nekiálltam ennek a blognak. Általában nem hozok ilyen típusú, dadaista döntéseket, de ezt az oldalt most a játszóblogomnak tekintem, így akár indulhat egy macskával is.
Mindannyian tudjuk, hogy mostanában le van zárva a Sziget fele, ezért az ember vagy a betonon jön visszafelé, vagy kétszer futja végig ugyanazt a szakaszt a futópályán, ami dögunalmas. Nos, én mégis ezt választottam, de mivel nem túl jó a monotóniatűrésem, utána kárpótlásul kicsit elbóklásztam a Margitszigeti tó felé nézelődni. Leültem egy padra, odaszóltam az ott lebzselő, flegma, dagi, vörös szőrű cicának, hogy szia, macsek, mire ő fogta magát, az ölembe telepedett, és nem moccant. Hát, így üldögéltünk nagy egyetértésben, egészen addig, míg el nem határoztam, hogy akkor most mégis inkább hazajövök, és elindítom ezt a blogot. Szóval ő lesz ezentúl a blogom fétisállata, látogassátok meg, ha arra jártok!