2010. június 28., hétfő

Múltba réved - Cooper-teszt

Hát igen, ezen a ponton azt illene írni, hogy már gyerekkoromban is imádtam futni, de ez enyhe csúsztatás. Fára mászni szerettem, meg ping-pongozni, meg kirándulni.
Kamasz koromban ugyan volt bennem némi felbuzdulás ez ügyben, 16-17 évesen pár km-t tudtam kocogni, és a Cooper futást sem utáltam, de túlzott tehetséget vagy lelkesedést azért nem éreztem magamban. Bár a nők nem nagyon szoktak számokat követelni, azért megosztom, amire emlékszem: azt hiszem, 16 évesen 2400 m-t futottam 12 perc alatt, ami nem több, mint egy teljesen átlagos eredmény, de legalább viszonylag elszórakoztatott az egész. Szerettem, hogy szabadtéren voltunk, hogy nem fáradtam el futás közben, és hogy utána miénk volt az óra fennmaradó része, (mert például szekrényt is ugorhattunk volna, amit mindig is utáltam). 
Akkoriban néha lementem kocogni, de sosem futottam többet negyedóránál, ez bőven elég volt ahhoz, hogy hősnek érezzem magam, és ahhoz is, hogy hosszú távon vékony maradjak. A ruhám és a cipőm egyáltalán nem izgatott, a lehető legegyszerűbb tornacipőben futottam, lógós pamutpólóban és tréninggatyában: ó, azok a vadromantikus kilencvenes évek, amikor még azt sem tudtuk, mi az a technikai póló!!
Aztán a kamaszkori kocogások elmaradtak, és én tartottam egy árnyalatnyi szünetet: tavaly, 34 éves koromban jött rám újra, hogy futni kéne. Ti mikor kezdtétek (újra)?

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése