Szerencsére komoly sérülésem még nem volt – dacára annak, hogy kivétel nélkül mindig ellógom a bemelegítést – viszont pár apróbb, idegesítő sérülést beszereztem már. Ó, tudom én, a nagyoknak a lábkörmük esik le, meg minimum csontkovácshoz járnak, én meg jövök itt a horzsolásaimmal… Mindegy, azért leírom, hogy el tudjátok kerülni ezt az apró hibát.
Nyár van, akármilyen korán/későn megyek futni, mindig azt érzem, hogy megsülök, így szisztematikusan próbálom minimalizálni a futócuccomat. Egy nap a zoknimra is sor került, hiba volt. Be kell vallanom, semmit nem tudok a futózoknikról, és eddig nagyszerűen megvoltam a barátomtól lopott zoknikkal, melyek jóval boka fölé érnek, és kicsit vastagabbak, de ezen a szép napon beújítottam egy saját zoknit, méghozzá egy alig-bokazoknit, ami a sarkamon szinte nem is lógott ki a cipőmből. A cipőm (szegény, semmit se tehetett róla), pár km után úgy feltörte a sarkam, hogy most mindenféle trükkös vatta-béléseket kell a zoknimba tennem, hogy ne legyen érzékeny az a terület. A legfurább, hogy amikor így, bélelt zoknival kocogtam, megelőzött egy olyan fickó, aki egyáltalán nem viselt zoknit a futócipőjéhez. Mi van ilyenkor? Az egyiknek sikerül, a másiknak nem? A fiúknak keményebb a sarkuk? Pofán csapott a szociáldarwinizmus. Mindegy, nagyvonalúan remélem, hogy neki nem kell majd a felesége arctisztító pamacsát hozzácelluxoznia a lábához, ha holnap reggel újra futni indul. Különben jó módszer, napok óta tesztelgetem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése